Felice Francesca mama nagy spíler volt: neki köszönhetjük, hogy bérgyilkosok is szerepelnek családunk történetében. ❤

Kép nincs róla, de biztosan bájos és tiszteletre méltó teremtés lehetett, aki nap mint nap szorgosan tette mindazt, amit a nápolyi királyi udvar első palotahölgye 🏰 úgy általában tesz, bármi legyen is az (a szorgos-gén ráadásul kétségkívül messzemenően átöröklődött).

​

Igaz, valószínűleg soha nem lesz belőle az anyósjelöltek védőszentje, de vannak ezzel így még páran ezen a bolygón. És hát az vesse rá az első követ, aki derék, konzervatív arisztokrata létére (a derék-gén és a konzervatív-gén is fennmaradt, hála az Égnek) nem figyelné aggodalommal, ha 14 éves lánya, a gyönyörű nevű hercegkisasszony körül egy keletről érkezett jöttment kezd el legyeskedni. 😩 Kivált, ha történetesen a XIX. század vérzivataros elején járunk, és a legyeskedő furanevű hun – bár kétségkívül jóvágású, de mégiscsak – huszártiszt. 😮

​

Ezért aztán ki ne tett volna éppúgy, mint Francescáék, a gondos szülők, akik a románc miatti végső elkeseredésükben – nápolyi mivoltukat egy pillanatra meg nem hazudtolva – bérgyilkosokat fogadtak fel a probléma hathatós rendezése érdekében. Történt azonban, hogy a (spoiler alert!) későbbi vő felette jól vívott. 🤺⚔ Így aztán Imre, a hősszerelmes ahelyett, hogy rendeltetésszerűen befogadta volna sukár testébe a mérgezett hegyű tőrt, nem átallotta kardjával ledöfni az életére törő két álarcos taljánt, hogy azután az egyiknek a fejét még jól ketté is szelje, csak hogy lássák a fancy népek, hol lakik a magyarok Istene. ❤

​

(…)

​

S boldogan éltek, míg Imre ki nem kötött az aradi várbörtönben, nejét meg el nem vitte a kolera. A kisebbik fiuknak viszont olyan szépunokái lettek, mint például történetesen mi. Hát mi ez, ha nem busás kárpótlás a földi élet viszontagságaiért? 😊

​