top of page

NAGYSZÜLEINK,

 

vitéz SZENTVÁRY-LUKÁCS JÁNOS

(1919. június 30. – 2003. november 7.)

és

SZENTVÁRY ARIADNE ANNA MÁRIA ALEXANDRA CARMEN GERALDINE

(1924. augusztus 6. – 2005. március 17.)

Nagyapánk Pesthidegkúton született, és a Keleti Károly utcában lévő akkori Érseki Katolikus (ma Rákóczi) Gimnáziumban érettségizett, ahol egyébként az angol nagyszótár szerzője, Országh László volt az angoltanára. 👨‍🏫

A Katonai Akadémián műszakiként kezdte el a tanulmányait, és rögvest részt is vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban 🇭🇺 (a törikönyvben lásd az első és a második bécsi döntésnél). Nagyanyánk eközben a Sas-hegyi Notre-Dame de Sionban alapozta meg franciatudását.

A délceg katona, János 1941 karácsonyán eljegyezte nagyanyánkat 💍, akivel 1942. június 2-án házasodtak össze 👰🤵‍ (bónuszkérdés: hány éves volt ekkor nagyanyánk?). 1942. július 28-án a 17079/1942 IIa. sz. belügyminisztériumi rendelettel a vezetékneve Szentváry-Lukácsra változott, ezzel mondhatni megszületett a nevünk. ✅  Hogy miért ő vette fel a felesége nevét, nem pedig fordítva, annak oka nem valamiféle harcos feminizmus, hanem dédapánk végrendelete, amiben lánya 14 éves korában egyszer és mindenkorra rendezte ezt a kérdést:

Dédapánk végrendelete, amelyben rendelkezik a későbbi Szentváry-Lukács névről

veg1.jpg
veg4.jpg

Szóval ott tartottunk, hogy június elején megvolt az esküvő, amit azonban nagyon nem egy Seychelle-szigeteki nászút követett, hanem az indulás a Don-kanyarba.

Egy hónapja és 17 napja volt házas, amikor 23 évesen elindult a frontra 🚂. Így búcsúzott tőle felesége és anyja 😢:

indulas.jpg
lj6.jpg

Egy hónap múlva érkezett meg a frontra, szeptembertől az első vonalban harcolt. A doni áttörést szakaszparancsnokként küzdötte végig. 💣💣💣

1943 júliusában érkezett haza, és egy ideig itthon szolgált, így 1944-1945-ben megszülethetett első fia és első lánya, Jankó 👶 és Ari.

De ez azért nem volt olyan egyszerű. 1944 végén nagyapánkék a honvédséggel Ausztriába, illetve Németországba települtek ki, és a katonatisztek feleségei is kiutazhattak. Itt ne kéjutazásra gondoljunk 🚂, nagyanyánk egy ócska vonaton zötykölődött hetekig, ölében a szűk egy éves fiával 👩‍👦, hasában pedig lányával.

Nagyanyánk aztán menekültként a Drezda melletti Riesában maradt, ahol 1945. augusztus 10-én megszületett lánya, másfél kiló súllyal. 11 napos volt, amikor nagyanyánk a nem egész másfél éves kis Jankóval és az újszülött Arival 👩‍👧‍👦 egy zsidókat hazaszállító nyitott vonattal elindult haza, Budapestre, ahová 22, azaz huszonkettő nap utazással érkeztek meg.

x4.jpg

Tehát adott egy ippeg 21 éves gyermekágyas nő (= a nagyanyánk), két ekkora gyerek, nyárvége, nyitott vonat, 22 nap, háború utáni romhalmaz, és akkor még tegyük mindehhez hozzá, hogy mi történt mindeközben nagyapánkkal.

Nagyapánk ugyanis 1945 elején a fronttal mozogva cseh területre került, ahol május végén fogságba esett. Innen augusztus elejére, azaz mire lánya, Ari megszületett, Kazahsztánba, az akmolinszki fogolytáborba került. Ez 4700 kilométerre van Riesától, és hát természetesen se telefon, se internet.

kazah.gif

A kommunikációs csatorna a hadifogoly-levelezőlap volt, amit természetesen nem a hadifogoly írhatott meg saját kezével és saját gondolataival, hanem a Kommunista Párt pecsételte rá azt és olyan formában, amit és ahogyan a Párt közölni engedett:

ljb.gif

Jóvoltából, ja. De a „hazajövünk” rész legalább stimmelt, ugyanis valamivel később már ilyen lappal jelentkezett a Párt (figyeljük meg például a „Kedves Barátunk” megszólítást, ami nyilván felettébb melengette nagyanyánk szívét, aki a marhavagonos utazás után hazatérve megtudta, hogy édesapját elhurcolták, férje a szovjetek fogságában él, a Kapy utcába pedig betelepítettek egy orosz tiszti családot):

ljc.gif

A Párt által „mindenben segített” család egyébként ekkoriban a meglévő értékek eladásából, illetve a Vöröskereszt és a svéd gyermekmentő szolgálat segélyéből élt 👩‍👧‍👦.

Nagyapánk végül 1947. október 23-án érkezett haza, ahol megismerkedhetett az immár bő kétéves lányával, és 3,5 évesen láthatta viszont az utoljára kb. 10 hónaposan látott fiát 👨‍👩‍👧‍👦. Az életüket újra kellett tervezniük, különösen, miután nagyapánkat végleg menesztették a hadseregtől (azzal a meghatóan engedékeny megjegyzéssel, hogy „a Honvédség a polgári életben való elhelyezkedése ellen akadályt nem támaszt”). Így aztán ilyen klassz szegénységi bizonyítvánnyal futhattak neki az ötvenes éveknek és az újabb gyerekeknek:

x8.gif

1956 után nagyapánk rangját, aztán 1960-ban még jogosítványát is elvették (mint minden volt „horthysta tisztét”, azzal az indoklással, hogy „közbiztonsági szempontból gépjármű vezetésre nem alkalmas”). Csak 1993-ban rehabilitálták, ekkor őrnaggyá is előléptették.

Így aztán nagyapánk a Magyar Állami Geofizikai intézetnél helyezkedett el, ahol 25 éven át, a nyugdíjazásáig dolgozott. Segédmunkásként kezdte, de csendes, szívós munkával egészen a telepvezetői beosztásig jutott 💼, sőt, 1999-ben Pro Geophysica éremmel is kitüntették. Kitüntetésátvételben még korábbról úgyis volt rutinja, katonaként ugyanis (amint az a fenti egyenruhás képen is megszemlélhető) már kiérdemelt egyet s mást 🎖🎖🎖 (haladóknak konkrétan: ezüst és bronz Signum Laudis hadiszalagon kardokkal, Tűzkereszt I. osztály, Felvidéki és Erdélyi Emlékérem, II.osztályú német Vaskereszt).


1956-ban egyébként munkahelyén a forradalmi Munkástanácsba is beválasztják, de szerencséjére ezért a tevékenységéért később nem zaklatták. Nagyanyánk így is rettegésben élt 1958-ig – lásd a szótárban a „csengőfrász” fogalmát. Ha éltél már 2,5 évet úgy két kisgyerekkel, hogy nem tudod, férjed épp él-e vagy hal-e valahol a Szovjetunióban, valószínűleg nem akarnád kipróbálni ugyanezt immár öt gyerekkel - ezt azt hiszem, kimondhatjuk.

A házkutatásokat és a kitelepítést tehát a család végül megúszta, de persze továbbra sem vetette fel őket a pénz. Nagyapánk amellett, hogy ezerszám faragta a mozgó dióhéjteknősöket, a hajómodelleket és különféle csont dísztárgyakat (bónuszfeladat a 2000 után születetteknek: a Ti szüleitek miket őriznek dédapátoktól? angyalkák? nyakláncok? hajók? teknőcök? hm?), filmnyomó műhelyben is segédkezett, sőt, modellt is állt egy szovjet katona szobrához.

xb.jpg

Amikor a gyerekek nagyobbak lettek, nagyanyánk is munkába állt magyar, német és francia nyelvű idegenvezetőként. 🇭🇺 🇩🇪 🇫🇷 Eleinte budapesti városnézéseket tartott, aminek keretében elvileg jelentenie kellett volna az imperialista turistákról és egyéb felforgató elemekről, de ő ezt a feladatot ennél kreatívabban oldotta meg, és a budapesti közvécék állapotáról írt beható jelentést 🚽 azzal a valóban meggyőző indokkal, hogy egy dicső szocialista népköztársaság csak nem égetheti magát ***os közvécékkel. Aztán később már mindenfelé repkedett is malévos idegenvezetőként: Egyiptomban 🇪🇬 például több mint ötvenszer járt, de a Szentföldre 🇮🇱 és Párizsba is úgy ugrált el, mint más a Balatonra. 

#huszadikszázadiéletek #AriadneCarmenGéraldineamarhavagonban #haabiztosegzisztenciáravártakvolna #miselettünkvolna

60.jpg
bottom of page