A SZENTVÁRY-LUKÁCS-KLÁN ARCKÖNYVE
MÁSIK DÉDSZÜLEINK,
vitéz SZENTVÁRY (WALLESHAUSEN) ALFRÉD
(1891. június 25. – 1945. április 15.?)
és
KOVÁCS ERZSÉBET (1896. május 19. – 1939. január 23.)
Dédapánk Káposztásmegyeren született, nyolcadik gyerekként, Walleshausen Alfréd néven. 16 éves korában került katonaiskolába 🙇♂️, 20 évesen már zászlós a 34. K.u.K. gyalogezrednél. Az első világháborúban 44 hónapot töltött a fronton, miközben folyamatosan emelkedett a ranglétrán. 1917-ben már az ezred telefonszakaszának parancsnoka volt. 📞
A világháború alatt 💣 az orosz és az olasz fronton is megsebesült: 1918. április 19-én például Monte Asalonénál az ellenség súlyosan megrongálta a telefonvezetékeket, ezért Walleshausen főhadnagy a legnagyobb ágyútűzben elment megnézni, hol van a baj. Eközben gránitszilánktól megsebesült, de mégis hidegvérű példaadással végezte feladatát, bátorítólag hatva a többi katonára. 👍
Helytállásáért az évek során egy halom kitüntetést kapott, amint az a képeken is látszik, és amint arról a róla szóló lexikon-szócikk is beszámol. A fess, derék fiatalember 1919. március 19-én (két nappal a tanácsköztársaság kikiáltása előtt) Sátoraljaújhelyen feleségül vette Kovács Erzsébetet, egy ottani jómódú szőlősgazda, korcsmáros és bérháztulajdonos lányát. Itt született meg 1924-ben nagyanyánk. 👨👩👧
Mire lánya született, vitézzé avatására tekintettel vezetéknevét Walleshausenről a magyaroschabban hangzó Szentváryra változtatta: ✅
Nagyanyánk élete első évében dédanyánkkal és feltehetőleg ükanyánkkal
A húszas évek végén aztán Budapestre költöztek. Egy 1926-os hirdetésben még a Révay utcai lakásukba keresnek „tisztességes mindenest”, 1930 decemberétől laktak a Kapy utcában, miután a telket 56000 pengőért megvették dr. Márky-Zay Lajostól. Mindeközben a kis Ari cseperedett, okosodott: 11 évesen például nyert egy újság rejtvényének helyes megfejtéséért. Dédapánk 1927-ben (36 évesen) nyugalomba vonult, ami nem láblógatást jelentett, hanem csak azt, hogy nem katonaként szorgoskodott. Egyrészt a sport területébe vetette bele magát: lapokat adott ki (Sportok Lapja, Gépjármű Közlöny - előbbiben például „kedves intimitásokat” közölt hölgysportolókról, utóbbiban például tudósított arról, miként segítenek magukon Koppenhágában az „illuminált állapotban lévő soffőrök” 🤪), emellett ő volt a Hunor Lövészegyesület 🏹 és a Balatoni Jachtklub ⛵ egyik vezetője. Több cégnek volt igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tagja (köztük az Első Magyar Egyesült Csipkefüggöny Rt-nek), üzletemberként raboknak is szervezett munkát - az ezzel kapcsolatban bevezetett emberbaráti újításaiért megkapta a Nagy Szent Gergely rend lovagkeresztjét. Plusz még a Vöröskereszt mentésügyi osztályvezetője is volt 💼, előadásokat tartott és konferenciákat szervezett.
Felesége (a dédanyánk) eközben tüdőbaja miatt sokat volt szanatóriumban, majd 1939-ben a budakeszi szanatóriumban meg is halt. 😢 Lánya (nagyanyánk) ekkor 14,5 éves volt. Egy évre rá dédapánk már textil-nagykereskedőként tevékenykedik a SZENTEX vállalat élén 💰💰💰; ekkoriban készül róla ez a festmény, immár a Szent Sír lovagrend kitüntetésével:
Amikor 1944-ben közeledett a front (nem az időjárási, hanem sajnos a világháborús), eltervezte, hogy nyugatra menekül (lánya és unokája is ekkor ült vonatra Németország felé), előre is küldött Győrbe néhány csomagot. De 1945. március 6-án a II. ukrán front emberei a lakásáról elhurcolták - hogy hova vitték, azt nem tudni, de valószínűleg még itthon meghalhatott. 1945. április 15-i dátummal nyilvánították halottá.
#nincshappyend #legalábbisazéletében #deaszentvárynév #azazértcsakfennmaradt